Mondatok amelyek...

Mindenféle szösszenet, észrevétel, apró semmiségek

Feedek
Megosztás

Valami itt korcsosul

Imádom azokat, akik úgy fotózkodnak, hogy telefon van a fülökön. Megmutatják a népnek, hogy nekik dolguk van, sőt, fontos emberek. Megy a biznisz, meg az üzlet, ez a legfontosabb üzenetük saját magukról. Ha nem ilyen „gyűjtögető” életmód lenne a divat, ha nem a sikeresség lenne a legfőbb irányelv – persze pénzben kifejezhető sikeresség –, akkor ez a sok szerencsétlen mit üzenne magáról? Valószínűleg az üzenet mindig az, amit a társadalom elvár. Elképesztő, hogy mennyire nincsen identitásunk, és hogy mennyire csak az elvárások struktúrájában vagyunk képesek létrehozni magunkat.

Szarok a pénzre, szarok a jó modorra, szarok rá, hogy nem mondhatom, hogy szarok, szarok az öltözködésre, a trendi ruhára, az okostelefonra, meg a digitális alvásfigyelőre, szarok arra, hogy mire kéne figyelnem, kire szavazzak, miért aggódjak ebben a csírájáig elkorcsosult világban.

Idő

Ezt a dumát: Légy a magad ura és váltsd az idődet pénzte
Pont fordítva lenne a normális.

Halottak napjára

Ez a szél (2017.nov.1) nem elfújta, hanem széttépte az őszt. Hullája fölött lakmározik majd tavaszig a tél.

Régen mindig frissen, de cammogva, jó illattal érkezett a tél, akár könyörületesnek is mondhatnánk, bár akkoriban (1997, ki tudja), talán még pont nem volt szükség a könyörületre. Frissesség és tisztaság lehelte be a földeket. Idén azonban egy ostoba viharral, darabjaira tépte a tájat, hogy menedék ne maradjon benne semmi sem. Nem lopakodva jött, nem veregetett vállon, hogy itt vagyok, betörte az ajtókat és elvitt mindent.

Nem tudtam még a csokrot sem letenni nagyanyám sírjára, veszett kutyaként tépte ki a kezemből a filléres koszorút, amit ráadásul, még csak nem is én fizettem. Ez az elmúlás? Kérdeztem magamtól. Az elmúlás átölelés, ahogy tanították: „Ha mozdulok, ők ölelik egymást”. „No hiszen”, mondta a vihar, aminek az ősznek kellett volna lennie és nem a télnek, „mit érdekel engem”.

Pökhendien legyintettem én is. Gyalog indultam el ebben az első téli, esős förgetegben, amiről tudtam, másik nem követheti úgy sem. Lehet merész és bátor, rajtam azonban ócska cipőm, minden lépésnél cuppan egyet, talpam alatt nyöszörgi az ősz, még itt vagyok, még itt vagyunk.

Én a trógerekkel vagyok

Én a trógerekkel vagyok, ezekkel a senkiházi alkoholistákkal, kiknek a gyávasága reménytelenség. Mindennap látni őket az utcán, kocsmáról-kocsmára mennek sietős, pökhendi léptekkel, jól belebújva a bőrkabátjukba. Unikumot és vodkát isznak, hogy odabasszanak a világnak, amibe sosem fértek bele egészen. Szeretem a trógereket, persze csak egy pontig, ha rászorítanak a másik vállára, hogy nagy igazságot mondjanak, az már nem kell. Azokat szeretem, akik magukba temetik minden fájdalmukat – és hidd el, az van bőséggel – és akkor is csak tompán hunyorog a bőrkabátjuk, amikor körülöttük virágmintásszoknyás lányok és fehér inges férfiak fénylenek.

 

 

 

 

A király zsenije

Tizenhat éve halt meg és még senki nem fedezte fel a tett mögött rejtőzködő lángelmét. Zámbó Jimmy 2001. január 2-án lőtte magát fejbe, mert zavarta a kakas kukorékolása. Biztosra vehető, hogy először a kakast próbálta eltalálni, de másnaposan, ami a fejfájását is okozta, nem találta el az állatot, jobb híján így önmagát lőtte le. A zseni drasztikus módon, de megszüntette a problémát, a kakaskukorékolás nem zavarta többé.

Így vagyunk ezzel mindannyian, ha nem tudunk megoldani egy problémát, akkor a test, mint a nietzschei értelemben vett nagyobb értelem, megoldja helyettünk. Egy jó sejtből rossz lesz, szaporodni kezd, és mi előbb-utóbb meghalunk, velünk együtt pedig a problémánk is elpusztul.

Az emberélet útjának felénél

39

Be vagyok szarva nagyon,
Ez itt tuti nem a Bakony.
Túl emberélet útjának felénél,
Ijesztőbb itt, mint a szomszéd nejénél.

Nagy sötét erdőbe jutottam,
Pedig csak tekeregtem unottan.
Jön a sűrű, kusza, vad vadon,
mert álmodozva jártam, én barom.

(Ha nem Dante lenne az eredeti, egyszerűen csak azt írtam volna, hogy: az emberélet útjának felénél, inkább már csak kefélnél)

Az élet

Az élet ajándék. Ajándék lónak ne nézd a fogát.

Hildegárd főnővér hirdetése

Hildegárd főnővér életében egyetlen egyszer adott fel hirdetést a helyi újság társkereső rovatában. A keret nélküli, mindenféle kiemelést és cicomát nélkülöző bejegyzésben a következőt olvashatjuk: „Keresem életem társát, Brinkmann professzort”. Az eset további érdekessége, hogy a főnővér bár meglehetősen leszűkítette a kört, mégis 57-en jelentkeztek a hirdetésre.

Jövő

A technikai fejlődés azt hiszi övé a jövő, közben meg ássa a sírunkat.

Pattintott kővel internet

A digitális bennszülöttek fele nem hiszi el, hogy volt idő, amikor még nem volt internet. Azt elhiszik, hogy voltak ősemberek, meg hogy Cézár átkelt a Rubicon folyón, de úgy vélik internet már akkor is volt. Pattintott kő, faháncs, meg okostelefon, különben az ősember honnan is tudta volna, hogyan kell tüzet csiszolni.